Eucharisztikus világban kellene élnünk – Béri László Renátó előadása

Béri László Renátó kármelita atya, a Bódi Mária Magdolna Szentségimádási Hétvége egyik meghívott előadója szombaton tartott előadást Isten mindenre kiterjedő jelenlétéről, valamint az erre való nyitottság fontosságától.

– Jézus János evangéliumában deklarálja: Ő bennünk van, mi pedig őbenne vagyunk. Megtérők, hívek egyaránt gyakran kérdezik, miért nem említették ezt nekik korábban, hogy Isten bennük lakott, lakik és soha nem is fog elköltözni. A Szentháromság bennem lakik, fogantatásom pillanata óta, és örökkön örökké bennem is marad. Nem a keresztelés, nem az elsőáldozás ténye, hanem egy pillanat lenne igazán fontos: mikor erre ráébredünk. Igen, ilyen egyszerű az egész. Mert mi, emberek túlkomplikáljuk a dolgokat, pedig az életszentség ilyen egyszerű – hangsúlyozta előadásában Béri László Renátó kármelita szerzetes. Hozzátette, gyakran tapasztalható, például gyónások alkalmával, hogy sokan egyfajta torz istenképpel rendelkeznek, melynek velejárója, hogy ha bűnt követünk el, akkor Isten eltávolodik tőlünk, gyengül a bennünk lévő jelenléte.

– Isten nem járkál bennünk ki és be, akkor sem, ha hülyeséget csinálunk; nincs olyan, hogy néha jobban bennünk van, néha kevésbé. Isten jelen van, különböző formákban, de ahhoz, hogy észrevegyük őt, fejlesztenünk kell a figyelmünket. Ez is egy erény, a fejlett figyelem. Ehhez csendre van szükség, és a csend olykor nehéz, hiszen egyesít azokkal a részeinkkel is, amelyekkel nem akarunk egyesülni. Pedig ez a startvonal, innen indul minden: el kell kezdenünk figyelni a bennünk lévő isteni jelenlétre.

Az első és legfontosabb lépés tehát az ébredés, a figyelem, az éberség feléledésének pillanata, fogalmazott az atya. Az a misztikus személy, aki felébredt erre a benne élő Istenre, még úgy is, hogy ehhez az éberséghez fájdalmakat, nehézségeket kellett megélnie.

– A nagy szenvedés és a nagy szeretet összefüggés. Valódi, tartalmas szeretetkapcsolataink fájdalmakkal járnak; ezekből fakadnak a piros gombok, melyeket, ha szeretteink megnyomnak, fájdalmat érzünk. Pedig a fájdalom a fejlődés motorja. Le kell esnünk a lóról, mint Saulnak, össze kell törnünk lélekben. Szűk a kapu, melyen keresztül bejuthatunk a mennyek országába, s nem ez az összetöretés-e az a szűk kapu, melyen csak kevesek akarnak keresztül jutni? Kevesen akarnak összetöretni belül, pedig az út a sötétségen át vezet, még akkor is, ha ez a tény nem népszerű. Az ébredést – akárcsak egy szerelemben – a rózsaszín köd időszaka követi, ám ez idővel eloszlik, szelídebbé válik, esetleg egészen elszürkül. Ilyenkor fontos az, hogy ennek az éberségnek a fenntartására figyeljünk, ezt pedig a kontemplációval, szemlélődéssel tudjuk elérni. Ez egyfajta folyamatos virrasztás. Mikor elaludnánk, de helyette tudatosan úgy döntünk, ébren maradunk. Lehet élni alvajáró üzemmódban, robotpilóta módban tengetni a napokat, s ilyen módon átaludni az életet. Ilyen az, mikor valaki túlságosan is a múltba temetkezik, vagy kizárólag a jövő köti le. A misztikus ember azonban két lábbal a földön áll, figyelmével pedig a mostra koncentrál.

Béri László Renátó atya elmondta, az ima azonosítható ezzel az éberséggel, az arra való törekvéssel: belegondolni Isten jelenlétébe bárhol, bármikor, tevékenységeink közben. Ennek következtében pedig folyamatosan éberek lehetünk, és ez kifogyhatatlan erőforrás.

– Éppen ezért fontos, hogy Isten jelenlétére emlékeztető tárgyakat hordjunk magunkat, szentképet, keresztet, de lehet ez bármely tetszőleges, általunk választott tárgy, mely gyakran nálunk van, akár mobiltelefonunk is abban az esetben, ha nehezen válunk meg tőle napközbeni. Ha ezek naponta több alkalommal Jézus jut eszünkbe, valahányszor rájuk nézünk, akkor ez ugyancsak segíthet az éberség könnyebb fenntartásában. Valahányszor magamhoz veszem Jézus testét, az nem az Ő bennem lévő jelenlétét növeli, hanem az én éberségemet.

Ezt követően a szerzetes arról beszélt, hogy minden anyag Istentől ered, és Isten jelen van az összes anyagban.

– Egy kő például nem egyenlő az eucharisztiával, de nem is halott anyag. Minden anyag a maga módján jelenvalóvá teszi Isten jelenlétét – fogalmazott Béri Renátó atya, kiemelve, fontos, hogy úgy tekintsünk a minket körülvevő anyagra, mint a jelenlétet hordozó megnyilatkozásra, akárcsak Assisi Szent Ferenc, aki felfedezte, meglátta Isten jelenlétét az anyagban, a növényekben, állatokban. A szerzetes felhívta rá a figyelmet: így kellene élnünk, mindenben Istent keresve, egy eucharisztikus világban.

– S ha az anyagban valóban jelen van Isten, hát mennyire jelen van a másik emberben! Így lehet a másik ember is egy híd, egy kapu Istenhez – zárta szombati elmélkedését Béri Renátó atya.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük