Binzberger Ákos

Ingyenes idő az Úr előtt

– Az ilyen találkozók egymást megerősítő erővel bírhatnak tanúságtétel szempontjából és a beszélgetések révén is. A fiatalok ráláthatnak, hogy kérdéseikkel nincsenek egyedül – véli Binzberger Ákos pannonhalmi bencés szerzetes, lelkipásztor, hivatásgondozó, matematikatanár, akit egy a BALAKAT szervezőivel közös ismerőse keresett meg a szentségimádási hétvégével kapcsolatban.

Mikor a szervezők felvették Önnel a kapcsolatot, ők kérték fel a gyóntatásra, vagy kifejezetten Ön ajánlotta, hogy ezzel a szolgálattal tudná segíteni a Bódi Mária Magdolna Szentségimádási Hétvégét?
Érdekes, hogy kimondottan ezzel szólítottak meg, és nagyon helyére talált ez a felkérés.
A gyóntatásra én kifejezetten ajándékomként,küldetésemként, szolgálatomként tekintek.
A kiengesztelődés szolgálata, a bűnbocsánat örömhíre, azoknak az embereknek a meghallgatása, akik a terhüket leteszik – mindez számomra nagyon fontos. Látom ugyanakkor, hogy a híveknek meglehetősen kevés gyónási lehetősége van, mivel egyre kevesebb a pap, és ők is egyik faluból a másikba rohannak misére. Az alapvetően fiatal célközönség is megszólított, olyan értelemben, hogy a bencés gimnázium diákjai révén sokféle emberrel, fiatallal vagyok állandó napi kapcsolatban.

A szentségimádási hétvégén elérhető, éjszakába nyúló gyónási lehetőség nem arról szól, hogy az emberek egymás után tipródnak a templomban. Itt végre lesz idő arra is, hogy ne csupán egy bűnlistát hallgassak meg, hanem egy picit lehetőség nyílik a lelkigondozásra is, amikor a fiatalok kérdezni tudnak, akár életútjukkal kapcsolatban is. Fontos, hogy gyónáskor le tudjuk tenni a bűneinket, de felmerül az a kérdés is, hogy hogyan tudunk a Szentlélek útján továbbhaladni. Ilyenkor, amikor a gyóntatáshoz több idő áll a rendelkezésre, és nem futószalagon kell gyóntatni, ilyen jellegű beszélgetésre, lelkigondozásra  is lehetőséget tudok kínálni. Ez persze nem kötelező, de ez is egy szolgálati lehetőség.

Hogy látja, mennyire van igénye a mai fiataloknak arra, hogy – például egy szentségimádás alkalmával – időt szánjanak Istenre és az Ő segítségével önmagukra?
Itt, a bencés gimnáziumban, a 14–18 év közötti diákok körében azt tapasztalom, hogy van igény arra, hogy beszélgessünk, meghallgassuk őket, sok mindennel küzdenek. Sokszor a családból hozott sebekkel érkeznek, de a baráti kapcsolatok, később esetleg egy párkapcsolat fájdalmaival is meg kell birkózniuk, és akkor még ott van a hivatáskeresés is. Sok mindent megosztanak, de a legfontosabb, úgy gondolom, a kísérés, a jelenlét. Nem mi tudjuk a tutit, de segítünk kérdésekkel, illetve azzal, hogy ők megoszthatják a kérdéseiket velünk. Úgy látom, van tehát igény a befelé fordulásra, ahogy a megállásra, elcsendesedésre is. Itt, Pannonhalmán egy kiváltságos helyen vagyok, hiszen itt sok a látogató, a vendég. Az a tapasztalat, hogy a meghirdetett programokra érkezők között szép számmal vannak jelen fiatalok is. Jönnek, keresnek, nyitottak rá, hogy kiszakadjanak a hétköznapokból, és Istennek szenteljék az idejüket.

Önt annak idején, az első szentségimádások alkalmával mi ragadta meg a legjobban? Milyen maradandó élményei vannak általában a szentségimádást illetően?  
Az én hivatásom számára nagyon fontos volt, hogy a plébánosunk egy olyan ciszterci szerzetes volt, aki a háború után feloszlatott rendből került ki. Középiskolás koromban ő indított egy olyan ifjúsági közösséget, ahová később még egyetemistaként is visszajártunk. Itt rendszerré vált, hogy minden hónap első hétfőjén beszélgetés helyett szentségimádást tartunk a közös alkalmon.
Ez azóta is egy erős emlék számomra, ahogy a templom félhomályában hozzám hasonló korú fiúkkal-lányokkal együtt ültünk csendben az Úr előtt. Egy erős mondat számomra az Vianney Szent Jánostól, mikor a szentségimádás kapcsán megkérdezték őt, hogy mit csinál, mire azt válaszolta: “én nézem Őt, Ő néz engem”.
Én a gimnáziumi osztályfőnöki-diákotthoni munkám után novíciusmester lettem. Akkor mondta azt az egyik idősebb atya, hogy milyen fontos, hogy a fiataloknak is legyen ingyenes idejük az Úr előtt, és a szentségimádás az egy ilyen ingyenes idő. Nem méricskélek, nem szerezni akarok valamit, hanem odaadom időmet, figyelmemet az Istennek. Ebben érlelődhet a hivatás is, ebben mélyülhet el az odaadó szeretet.

Miért ajánlaná a Bódi Mária Magdolna Szentségimádási Hétvégét a fiataloknak, akik vettek már részt szentségimádásokon? Mitől lehet ez más?
Kikapcsolódásra szükség van, és ha valaki a Balatonnál tud időt szánni erre a pihenésre, az már alapvetően nagyon jó. Ha pedig az egy több napos tartózkodás, akkor arányos dolognak tartom, ha ebben egy kicsit le tud lassulni, megállni, ki tud lépni a rohanásból, zajból, mert ez segíthet abban, hogy a csend megcsendüljön és valami belső-felső hangra jobban rezonáljon. Rengeteg bennünk a gondolat, mely ilyenkor felszínre jöhet. Néha nehéz is egy kis időre benne maradni ebben a csöndben, de érdemes kitartani, mert csak olyan dolgok jönnek a felszínre, melyek el vannak nyomva bennünk. Ebben a csendben mindezt átelmélkedhetem, Isten elé helyezhetem. Ahogy a Balaton lehetőséget ad a test felfrissítésére, átmozgatására, úgy a lélek is fel tud töltődni, rendeződni egy ilyen programon.

Miért tartja jónak ezt a fiatalok által szervezett kezdeményezést?
Ha valaki kisebb településről jön, ott esetleg nincs ilyen ifjúsági közösség, amivel a BALAKAT-on találkozhat, és az ilyen találkozók egymást megerősítő erővel bírhatnak tanúságtétel szempontjából és a beszélgetések révén is. Látják, hogy nemcsak egyedül vannak a kérdéseikkel, problémáikkal, sokan vannak hasonló helyzetben gondjaikkal, mint ők. A kezdeményezést, szervezést illetően pedig fontos észben tartanunk, hogy Isten országának építése nemcsak az Úr feladata, hanem Ő rábízta ezt a küldöttjeire. Eszembe jut a Regulából egy mondat, és nagyon izgalmas, hogy Benedek 1500 évvel ezelőtt, egy egészen más világban azt írja, hogy az apát megbeszélések esetén hívja össze az egész szerzetesi közösséget, „mivel gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb” (Regula 3,3). Ez pedig, hogy oda kell figyelnünk a fiatalokra, egy nagyon fontos gondolat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük