Versegi Beáta

Több mint nyári tábor, több mint mindfulness


Foto: Ambrus Marcsi – NEK Titkárság

– „Nyáron is velünk van a Jóisten, bár elmegyünk pihenni” – halljuk gyakran a prédikációkban, mintha ez valami különlegesség lenne, dehát az igaz, hogy valójában ritkán élünk így. Mintha a szabadság alatt a mindentől való eloldódást kellene megélni. A BALAKAT-on pont az élhető át fókuszáltan, hogy jól érezhetem magam a Jóisten társaságában nyáron, pihenés közben, közösségben is – véli Versegi Beáta, a Nyolc Boldogság Közösség szerzetesnővére, akivel szintén találkozhattok a Bódi Mária Magdolna Szentségimádási Hétvégén.

Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel az idei BALAKAT-on, ahol előadóként is hallhatunk majd?
Félve néztem a naptárra, mikor idén év elején megkerestek a felkéréssel, hogy ugye, nincs beírva semmi június utolsó hétvégéjére. Nagy örömmel, derűvel, kíváncsisággal fogadtam, mikor először hallottam róla. Nagyon megfogott a másokkal való együttlét, a találkozás lehetősége és örültem neki, hogy ezt fiatalok, saját maguk találták ki. Számomra nagyon vonzó az is, hogy együtt lehetünk egyrészt egy „imádságos térben,” másrészt a sokféle programon keresztül az egymással való „találkozás terében”.

Mit gondolsz, miért lehet érdekes hívők számára ez a szentségimádási hétvége? Miben lehet ez más, mint egy bárhol megtapasztalható Szentségimádás?
A lelki oázis megélésének lehetősége miatt. Az, hogy tudunk valamiről, még nem azt jelenti, hogy arról tapasztalatot is szereztünk. Tudom, hogy a sport nagyon egészséges a testemnek, esetleg még azt is el tudom mondani, hogy miért, de ettől függetlenül még egyáltalán nem biztos, hogy rendszeresen gyakorlom is. Az elmélet és a gyakorlat az életünkben sokszor külön síneken fut. Ez a hétvége azonban erről is szól, hogy amit hiszünk, és amit csinálunk, az itt összeér. Természetesen összeérhet a mindennapokban is, de a BALAKAT ennek egy nagyon fókuszált közege, ahol megtapasztalom, amit hiszek: hogy a Jóisten jó, vele jó együtt lenni, vele egy társaságban lenni, és vele jó nyaralni is.
Ami a BALAKAT-nak egy plusz üzenete, hogy ez kifejezetten az Oltáriszentségen alapszik. Léteznek nyári táborok, ahol mondjuk, hattól hétig van egy ilyen programelem, de itt kifejezetten azt mondhatjuk, hogy elmegyünk együtt a hitünk középpontjához, és nem csupán mellesleg csinálunk egy Szentségimádást, hanem ez a gerincoszlopa az egésznek. Ezért bármit csinálunk – lehet, hogy nem pont bent ülünk a Szentségimádáson a templomban –, nem lépünk ki az istenkapcsolati térből, mivel ez a tér, melyben jó együtt lenni, az egyes programokon keresztül kitágul.

Miért ajánlanád a BALAKAT-ot azok számára, akik csak érdeklődnek?
Arra, hogy ma egyáltalán találkozások jöjjenek létre, nemcsak a virtuális, de a valóságos térben is, nagyon jók a különböző igényes programok, ahol jó társaságban, értékek mentén lehet együtt lenni. Erre mindenkinek igénye van. Ha valaki azt mondja, hogy engem érdekel ez a dolog, de nem igazán tudom, milyen lehet egy ilyen keresztény közösség, és nekem bonyolult ez az imádkozás is, számára ott vannak a közösségi programok, előadások, műhelyfoglalkozások.
Ha pedig azt mondja, hogy nem pontosan tudom, mi is az imádkozás, nem tudom, hogy ezt hogyan is kell csinálni, de vágyom arra, hogy elmélyüljek, csendben legyek, és a saját szívem rezdüléseinek egy kicsit teret adjak, akkor csak szabadon bemegy a templomba, Isten házába, és engedi, hogy mély vágyai szóhoz jussanak. Választhatja azt is, hogy kimegy a Balaton-partra, szemléli a természetet, gyönyörködik benne, engedi, hogy a teremtett világ szépsége szólítsa meg, és rácsodálkozhat arra a rendezettségre, ami a teremtett világban van, melynek mi is részei vagyunk. Ezek a lelki, spirituális terek adottak ott. És aki erre időt szán, bizonyosan meríteni fog ebből függetlenül attól, hogy lelki élete útján hol tart vagy pontosan miként definiálja azt.
Ma óriási érdeklődés van a mindfulness iránt, a tudatos jelenlé iránt, melyre különböző workshopokat, tanfolyamokat szerveznek. Azt már pszichológiai szinten is ismerjük, hogy jó hatással van ránk, ha megtanulunk a jelenlétben időzni, és nem szaladgálunk gondolatban állandóan a múltunk és jövőnk világa között. A Szentségimádáson pedig magától Istentől tanulhatjuk meg ezt a jelenlétet. A szentségimádás alatt nem egy önismereti utat járunk, mégis eljutunk Isten és önmagunk mélyebb megismerésére. Ráadásul a szentségimádás ideje még mentálisan is jó hatással van ránk.
Ha azt nézzük, hogy a testünk mellett van a mentális, értelmi részünk, és van a spirituális, lelki oldalunk, akkor kijelenthetjük, hogy itt, a szentségimádáson több van, mint a mindfulness, egész egyszerűen azért, mert megnyílik az isteni tér. Isten önmagát kínálja fel. Valaki vagy hiszi az Isten valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben, vagy nem, vagy tudatos módon is akar, képes kapcsolódni Istenhez, vagy nem, ez nagyon egyéni kérdés. Ami azonban mindenki számára elérhető és megtapasztalható, ha érdeklődő figyelemmel van jelen a templom csendjében, az az, hogy békesség van, az idő megállt, valami magasztos és szent egészen közel van, és megnyugodva, feltöltődve megyek el innen.
Mi, hívők hisszük, hogy az Oltáriszentségben jelen van Jézus, így a mi jelenlétünk és az Ő jelenléte a Szentségimádáson találkozni tud. A Szentségimádás mindig egy védett spirituális tér, ahol nincsen semmilyen kényszer, hogy most valamit át kell élnem, vagy valamit éreznem kell, hanem adott a lehetőség, hogy ott van az Oltáriszentségben Jézus, és ha akarsz, te is jelen lehetsz ebben a lelki térben. Annyit merítesz, amennyire befogadó vagy. Éppen ezért mindenkinek ajánlom a BALAKAT-ot és általában a Szentségimádást, aki egy szabadon hagyó és emiatt védett spirituális tapasztalatot szeretne.

Mit gondolsz, miért fontos ez a fiatalok által indított kezdeményezés?
Őszintén rácsodálkozom. Arra, ahogyan ők rákapcsolódnak a Szentlélekre, és arra, ahogy ezáltal megsejtették, mi is az ő dolguk itt és most, abban a világban, amiben ma élünk. Itt van Bódi Mária Magdolna életútja, valamint közeledik a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is, és ők – ha nem is tudatosan, de a cselekedeteik szintjén – fel merték tenni azokat a kérdéseket, hogy mi közöm nekem ehhez személyesen? Mi közünk ehhez nekünk? Lehet, hogy ez így nem hangzott el, de ez a fajta éberség, ami átsüt ezen a szervezésen, engem nagyon megérint. És az is, ahogy ebből az éberségből, kezdeményezőkészségből valami nagyszerű dolog születik.
Kívánom, hogy a szervezők ezt az éberséget megőrizzék magukban, azt pedig minden helyzetben vegyék biztosra, hogy a Jóistennek szüksége van rájuk, ahogy mindig is emberekkel együttműködve kívánt tevékenyen részt venni ennek a világnak az alakításában, kezdve Ádámtól Évától, Noén, Ábrahámon keresztül napjainkig. És mikor Jézus köztünk volt, ő maga is számtalanszor velünk, emberekkel együtt vitte végbe csodáit, mint például a kenyérszaporítást. Istennek ilyen a stílusa: semmit nem kíván létrehozni úgy, hogy abból minket kihagy. A szervezők is bátran hagyatkozhatnak rá. Ez a két hal-öt kenyér téma most is ugyanúgy működik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük